2012. június 25., hétfő

Farmer project

Elszakadt a kedvenc farmerem a térdemen. :( Nem vagyok az a rojtos farmert hordó típus, így ennek lőttek. :(

Viszont már régóta szeretnék egy farmer rövidnadrágot, de vagy a színe nem tetszett, vagy túl rövid volt vagy  túl alacsony derekú, de sehogy nem találtam az igazit.
Így aztán nem sokáig keseregtem a lyuk miatt! De nem akartam "snassz" felhajtással elszegni. Ráadásul egy - még le sem fotózott - előző napi projectenbe beletört két tűm is, Az egyetlen farmervarró is...

És ha már Rosalis korszakomat élem, ismét ehhez nyúltam. Komolyan lassan pénzt kérek az IKEA-tól az anyag sokféle felhasználási lehetőségének bemutatásáért. :D Főleg, hogy a tűtörős mű is rózsás... ;)

No de most a farmeremnél tartok. Íme:

2012. június 21., csütörtök

Régi-új

Még a szüleimmel laktam, mikor már térdeplős székre vágytam. Nem csoda hát, hogy mikor a saját otthonunkat rendeztük be, első dolgok egyike volt, amit hazahoztunk.
Szeretem is.
És ez látszik is rajta.
Ismeretlen eredetű, eltávolíthatatlan foltok, bolyhok, kiszürkülések díszelegtek rajta. 

Egyszer csak a férjem ment valamiért egy barkácsáruházba, és mondtam neki, hogy ha nem horror árú, akkor hozzon már egy bútorokhoz való tűzőgépet. Ócsó pézért adták (1000Ft körül), így hozott.

Félve estem neki.
Rögtön akadályba ütköztem. Nem tudtam leszedni a fekete huzatot semmivel. Jól beleütöttték a gyárban a szögeket...
Kipróbáltam a mi gépünket, hogy ez mennyire kiszedhető. Rákészültem nagyon, hogy iszonyú erő kell hozzá. Jót röhögtem magamon. Nem kell hozzá több, mint a papírtűzőhöz... ;) És ez egy csavarhúzóval sikeresen visszafejthető.
Ez lendületet adott. Nagy bajt nem csinálhatok!

Szabtam az ülőrészre egy kis vatelint, hogy 1. puhább legyen, mint eddig, 2.ne üssön át a fehér anyag alatt a fekete.

Kicsit(!!) formára vágtam az anyagot, hajtogattam, tűztem, ráncoltam...

Kicsit gyűrött két helyen... Kicsit túlráncoltam alul... De mindenképpen friss, ropogós, és sokkal szebb és hozzám illőbb, mint volt egy órával korábban. Megérte! És ha megunom a rózsákat, már bátran fogom lecserélni.


2012. június 20., szerda

Lámpabúra

Varrni varrok, fényképezni fényképezek, csak ez a dokumentálás marad el mindig. :(

Még valamikor május végén, mikor az IKEA-ban jártam, teljesen elvarázsolt a Lyrik lámpa sorozat. Mivel a két asztali és egy álló lámpából álló szettünk 10 éves már, és a papír szakadt, sárgult, a virgok szétestek benne, jó ideje szeretnék újat. Mutattam is a férjemnek, hogy mit találtam. Kicsit húzta a száját. Azt kérdezte nincs e csak a búra, mert ez a fazon ezzel a faragott lábbal neki kicsit sok. Főleg, hogy a mini hálónkba rögtön kettő kerülne belőle. Igazat kellett adjak neki, de nem hagyott nyugodni a dolog.
Az ihlet forrása és az átváltozásra váró lámpa

Gondoltam veszteni valónk nincs, varrni kezdtem. Először megvarrtam a búrát és a régi tetejére húztam, hogy barátkozzunk. :) Nem hittem, hogy férjnek tetszeni fog, de azt mondta mindenképp jobb, mint az eredeti kopott, szakadt darab, így hát másnap levágtam az elkopott papírernyőt a fém karikáról és rávarrtam az újat. De csak az enyémet, mert bár a fazon tetszett, gondoltam egyszínű anyagból jobb lenne, de abból nem volt itthon ilyen vékony, jó fényáteresztő anyag. Este aztán addig néztük, míg abban maradtunk, hogy legyen ez, és ő is ugyanilyet kér. Legfeljebb majd lecseréljük télre. Nem egy nagy varázslat megvarrni!

Így lett két új, vidám, nyáris lámpabúránk.
Kissé hosszabb, mint az eredeti változat, mert csak így takarja az izzót, de nekünk tetszik.
Enyémen gyöngyház gomb és fehér szalag van, férjé kicsit férfiasabb fa gombokat kapott és kék szalagot.
Most ezt nézzük egy ideig. 


Még az éjjeli szekrénnyel kéne valamit kezdeni, mert igencsak megkopott. Van új kiszemelt is és a felújításra is van terv, de ebbe nehezebben fogok bele, mint a varrásba, mert a tapasztalat hiánya nagy hátrány.

2012. június 6., szerda

A bagoly és a bálna

Úgy öt éve, az wc-ajtóra csináltam egy elvileg leszedhető matrica feliratot. Kábé egy hónapig tetszett is. Aztán le akartam venni. És kiderült, hogy az elmélet nem működik. Nem jött le. Vagy csak a festékkel együtt jött volna. :(
Így azóta képek vannak az ajtón, hogy szimmetrikus legyen, a mellette lévő fürdőszobán is, hogy eltakarják a félig lejött csúfságot. Télen pingvin és hóember, nyáron angyal és nyuszi. Volt.
De meguntuk őket. Így újítottam.

Nem is értem miért, a fürdőről a bálna jutott eszembe... ;) :)
A legkisebb helyiségről semmi. Így bagoly lett. Mert azt mindenki szereti itthon. :)
Nekem a bálna a személyes kedvencem. :)

(az ajtók sötét folyosón vannak, ezért nem az eredeti helyükön mutatom őket, de egy fehér, tömör ajtóra kell képzelni őket)

2012. június 5., kedd

Majdnem első

A varrógépre készült ráncolt csík, majd a ráncolt pelustartó után teljesen beleszerettem a ráncokba. 
Volt itthon egy párna, huzat nélkül, gondoltam ráncos huzatot kap. De ehhez az eredetileg kigondolt anyag túl vastag volt, a másik nem volt elég, mert a ráncok eszik az anyagot rendesen, a harmadik nem illet a középső csíkhoz, szóval nem akart összejönni.
Aztán nem hagyott nyugodni. Találtam két összeillő anyagot és nekifogtam. Nem volt egyszerű. Vagyis inkább rettentő időigényes meló volt. De az eredménnyel kivételesen nagyon elégedett vagyok. Kimondottan jól sikerült (már hozzám mérten! ;) ).
A szöveget egy képen láttam és nagyon megragadt bennem. Rögtön ez jutott eszembe, mikor a feliratra gondoltam.



Igen ám... De már mikor a ráncolt anyagrészt hozzávarrtam a középrészhez éreztem, hogy nem oké valami. Szép, de mégse oké valami. Baromira nem illik a stílusa a nappaliba. :(
Tettem ide, tettem oda, de sehol nem találtam a helyét.
Arra gondoltam, hogy ő lesz az első varrományom, amit nagyjából anyagárban hajlandó lennék továbbadni, ha valaki beleszeret. 
Csak akkor jött a bibi, mikor kimondtam mindezt hangosan. A lányok hevesen tiltakoztak. Nekik nagyon tetszik és nem adják. Ígértem, hogy varrok ilyet más anyagból, de nem. Ők használják. És ha használják... Persze, hogy lett máris egy kis folt rajta. :( Szóval párna marad. Vagy majd anyunak adom. Ott láthatják olykor legalább.

És ha már anyu: varrtam neki egy tilda angyalt, de annyira utolsó pillanatban készült el, hogy nem volt időm lefényképezni. :( Pedig egész helyes lett.