2011. július 17., vasárnap

Ráadás

Ha már olyan sok megmaradt a blúzból és az ingből, kezdeni kellett vele valamit... :)
Párnahuzatok lettek.
Kisebbik lánykának úgyis tervben volt egy díszpárna az ágyára, amit ha kell le lehet hozni a földre játszáshoz vagy át lehet vinni tévézéskor a földre stb. (mint a nagytesó...;) ) A legkisebbnek meg miért ne?!

A blúz kicsit szűkített, de ezt a hibáját ellensúlyozza, hogy rejtett kis kapcsokkal záródik, nincsenek gombok, amik nyomják a kiscsajt. :)

És ha már az én szívem csücske volt ez a blúz, én is kaptam belőle valamit: egy varrógépre rögzíthető kis gumis tűpárnát, ami mindig kéznél lesz. Nem is olyan régen láttam ilyet valakinél, de nem emlékszem kinél, viszont ezúton köszönöm neki a tippet. :)

Az ingből készült hosszúkás párrnának sajnos nem jutott új gomb, amit terveztem rá, az kicsit nagy, vennem kell majd kisebbet, viszont van neki zsebe. :) Hátha el kell majd gyorsan rejteni valami kincset a lányok elől a legkisebbnek... ;)

És persze a legnagyobbam sem maradhatott ki, választott gyorsan ő is egy régi inget, és már zakatolt is a gép. Erre volt megfelelő gomb, aminek ráadásul már régóta vártam a megfelelő helyet, szép, pici, piros, virágos gombocska képében.

Alig munka, újrahasznosítás, nagy örömszerzés. Azt hiszem elégedett lehetek ezzel a körrel. :D ;)
Az ötletnek természetesen van(!) köze Évihez. :)

2011. július 16., szombat

Három nyulak

Rég volt már Tildás varromány. Pótolok!

Egyszer régen volt az én férjecskémnek egy inge, nekem pedig egy blúzom. Márkásak voltak, szépek voltak, szerettük őket, de eljárt felettünk az idő, kinőttük őket vagy mi a szösz. De a mai napig nem volt szívem kitenni őket a Szeretetszolgálatos konténerbe, ahová az ilyesmit szoktuk tenni. Szívemnek kedves darabok voltak ezek ketten. Több helyen, több módon láttam már másoknál használt, de már nem megfelelő ruhadarabot feldolgozni. Tudtam, hogy egyszer ezeknek is eljön az ideje. 
Aztán arra gondoltam, hogy a lányoknak van nyuszija, miért ne lehetne a fiacskánknak is. És akkor előkerült a kockás ing. És milyen jó, hogy előkerült! Szerintem szuper nyuszkó lett belőle! Egyik fülébe kicsi gazdija neve, a másikba egyelőre a 2011.07.-es dátum kezdemény lett "beletetoválva". Ennyi biztos ugyanis. A születési dátum végét majd pótolom idővel. A nyuszi Szonjától az Erik nevet kapta.

Igen ám, de rá kellett jönnöm, hogy kisebbik lánykám nyula nagyon kilóg a sorból. Ő volt az első, neki van ruhája pl, nem olyan könnyű ölelgetni. Jött hát a blúzom! :) És jött Emma, ahogy kisgazdija elkeresztelte. És jött nagy öröm és boldogság. És sokszor feltett "Ez tényleg enyém?" kérdés. Szerelem első látásra. Neki (egyelőre) nem tetovált a füle, viszont van szép nyaklánca, kis maci medállal.

És Eni?! Tavaly ezidőtájt készült. A legnagyobb csillagom hű hálótársa. Neki egy műtét már be volt ígérve, a bal karját már majdnem elhagyta, de őszintén szólva azt hittem, a teljes cseréjét fogja kérni a gazdija, miután mindenkinek új lett. De nem! Csak annyit kért, kapjon új nyakláncot és neki is legyen medálja. És nagyon határozottan elzárkózott a tetoválás lehetősége elől. :) Így elkészült Eni szervizelése is.

Lett nekünk most három nyulunk. Akik közül ketten szemlátomást egymásba gabalyodtak, de nehezen sikerült csak kettesben maradniuk... ;)


2011. július 15., péntek

Utazáshoz

Mikor Elsőszülöttem kicsi volt, varrtam egy popótörló-pelus tartó kis neszesszer szerűséget a táskámba/kocsiba, de nem szerettem. Túl passzosra sikerült, nehéz volt mindent belepréselni, ráadásul a pici popsikrém mindig kiesett valamelyik végén a tépőzáras megoldás miatt. 

A kicsivel úgy alakult, hogy a szükséges felszerelést a kocsi kesztyűtartójában tartottam, nem volt külön alkalmatosság erre a célra.

Most viszont, hogy hamarosan két pelenkással fogunk közlekedni, újra szükségét éreztem valami tárolónak, ami egyik kocsiból a másikba könnyedén áttehető, ha kell elfér a táskámban, babakocsi aljában...
Így megint varrtam. 
Most zippzárosat, a kipotyogás elkerülése végett és nagyobbat, a jobb, egyszerűbb pakolhatóság kedvéért, és mert most dupla mennyiségű pelenkát kell majd egy ideig magunkkal hordani. A hátuljára készült egy zseb, a zsebbe pedig egy kicsi (50x30cm-es) pelenkázó alátét, aminek az egyik oldala (ami épp nem látszik) világoskék vízlepergető anyagból van. 

És ha már utazunk... Már tavaly nyáron megfogalmazódott bennem, hogy kellene a kocsiba, a biztonsági övre egy párna, mert vágja a vállam folyton a nyári ruhákban az öv. Meg mint kiderült a nagylányomnak is. De végül elmaradt a dolog, nem találtam megfelelőt.
Idén viszont rá kellett jönnöm, hogy ez nem más, mint egy kis vlies-zel bélelt téglalap, ami tépőzárral záródik.
Rögtön varrnom kellett! Ekkor esett le, hogy ez ráadásul kifordítom - befordítom típus. 
Azóta mindenkinek van a családban, csak Férj maradt ki, saját elhatározásból. Naná! Aki ingben jár, nem tudja mire jó ez... ;)
A kicsimnek azért lett, mert az autósülés sajátja már igencsak kopott volt, nem tudtam már mit kezdeni vele, ez pedig ápol és eltakar. Pssszt! ;)
De még a pocakbéli is kapott, nehogy kimaradjon valamiből. Mint kiderült, nem is hiába. Mikor hoztam fel a hordozó huzatát kimosni a pincéből, akkor vettem észre, hogy nem volt becsatolva az öve és nincs meg egyik övpárna sem. Na jó, ha megtúrnám a kupit odalent, biztosan előkerülne, de így erre most nincs szükség. ;)

2011. július 9., szombat

Tutyi F.Z.-nek

Mikor az elsőszülöttem kicsi volt, varrtam neki itthoni kis mamuszkát, de nem lett az igazi. EZT a tutorialt használtam, nagyítani kellett, azt gondoltam ez az oka.

Kisebbikemmel valahogy úgy alakult, hogy egyáltalán nem volt még ilyen kis mamuszkája. 

És a legkisebbnek is csak azért lett, mert elszörnyedtem a normális kis kocsicipők árán. Akkor kerestem meg a szabásmintát és álltam neki varrni.

Sokkal jobb lett az első variációnál, de azért még mindig nem tökéletes. Vagy belül, vagy kívül, de valahol megrogyik.

Ellenben monogrammos, és ebben fog majd hazatérni a kislegény a kórházból. Nem is olyan sokára. :)