2011. június 29., szerda

Ennek a kérésnek nem lehetett ellenállni

Mire jó a Facebook?!

Ha nem lenne, én nem ismerném például a FABulous Textil webáruházat. Igen, ez most itt a reklám helye. :) Én itthon ilyen igényes anyagokat, szalagokat, gombokat áruló webáruházat eddig nem ismertem. Három napig tartott, míg sikerült leadnom a rendelésem. Hogy miért? Mert nem tudtam választani. Kellett volna ez is, az is, és bár biztosan fogok még rendelni, így a 9. hónapban már egyáltalán nem tudom kalkulálni, hogy mikor lesz időm legközelebb varrni. Fontossági sorrend és kompromisszumok kellettek. :)
A hab a tortán pedig, hogy hétfőn este leadtam a rendelést és ma, szerdán délelőtt csengetett a postás a pakkal. Ezt nevezem gyorsaságnak!
Épp indítottam a mosást, így anyagok gyorsan be, aztán vasal, szárít, vasal, így a Lányok alvásideje alatt sikerült is megvarrni az első két dolgot belőle.

Az oldalt nézegettem épp a hétvégén, mikor a négyévesem mellém telepedett. És legnagyobb meglepetésemre a felmerült lehetőségek közül nem a szívecskéset választotta, nem a rózsaszínek tetszettek neki, hanem egy bóbitás és egy kagylós (tudom, hogy nem így hívják őket, ő nevezi így :) ) barna-türkiz anyagon akadt meg a szeme. No nem designer a lányom, a virágos tetszett meg neki és a hozzá kapcsolódó képeken látta meg a rokonát egy táskán, innen az ötlet. :) Kifejtette, hogy ő ebből szoknyát szeretne, méghozzá nem rövidet, mert minden szoknyája rövid. 
Teljesen logikus érv, és nagy öröm, hogy végre nem habos-babos a választás. Lehet ennek ellenállni?? :)
De ha én már varrok, akkor kettőt varrok! 
Kértem válasszon a szoknyára szalagot is. No ez már rózsaszín lett! ;) Viszont be kell látnom, nagyon jól áll a szoknyának.

Kevés egyforma cuccuk van, mert az apukájuk nem szereti ha egyformában vannak, de most elkezdték igényelni. Igazából én is jobban szeretem, ha azonos a stílus, a színek de van valami különbség. Most sok nincs, de a szalagból azért nem egyformát kaptak. :)

Folyt. köv. hamarosan, hiszen eredetileg nem is szoknyá(k)at akartam varrni... ;)

2011. június 6., hétfő

Legkisebbünk kuckója

Legkisebbünket július közepe körülre várjuk, neki is varrtam természetesen,, már csak azért is, mert a nővéreinek varrt rózsaszín ágyneműt például csak nem örökölheti egy kissrác! :))
A rácsvédővel kezdtem, után jöhetett a takarója az ágyikójába, majd a játszószőnyege is. A takaró hátoldala, a kék Minky Dot anyag volt az, ami miatt az egész Amerikai anyag rendelésem indult áprilisban. Odakint minden második bébi cucc ebből van. Én pedig nagyon beleszerettem. Itthon persze nem leltem még csak hírét sem. (ha valaki tud lelőhelyet, ne titkolja el!! ;) )
Nagyon örülök, hogy nem adtam fel! Ilyen puha, könnyű plüss anyaggal én még nem találkoztam. A lányok is folyton simogatják. :) Dolgozni viszont nem volt egyszerű vele! Nyúlik is, vastagsága is van, hepehupás, abszolút nem úgy viszi a gép, mint egy átlagos anyagot, nem lehet úgy levasalni se... De megküzdöttem vele! És a végére egészen kiismertem. ;)
A játszószőnyeg pedig nem is igazán az, ami. Ő inkább egy vastagon vatelinezett pléd. Arra az időre terveztem, mikor csak azért rakjuk le a picit, hogy köztünk legyen, vagy épp a fölötte lógó játékokat nézze, de még nem forog, nem nyúlkál zörgős dolgokért stb. stb.  Így most egy végtelen egyszerű, ám jó puha takarót varrtam.
Zászló girland is dukált persze az ágy fölé, nehogy valamiből kimaradjon a legkisebb, és vannak még hiányosságok. Pl. a kis függyöny szoknya a matrac alatt körbe, ami a tesóknak is volt, hogy ne látszódjon amit az ágy alja rejt: jelen esetben pl. a csúszda... :) 

2011. június 5., vasárnap

Elmaradás 1. avagy ágytakaró 2.

Kezdjük az elmaradásaim elején. :) 
Kisebbik lánykám ágytakarójával.
A patchwork legnehezebb része nekem nem a varrás, hanem a kis négyzetek elrendezgetése, harmonikus egységgé való formálása. Ilyenkor nem veszthetem el a fonalat, a dolog logikáját, mert akkor kezdhetem elölről. 
Összeállítás után persze mielőbb, legalább a sorokat össze kell varrni, mert ha el kell pakolgatni négyzetenként az anyagokat, az megint csak sok sok időt vesz el, még ha - a rendszeresen fényképezett elrendezéseknek hála - van is honnan rekonstruálni. 
Ugyanazokat az anyagokat használtam, mint a nővérénél, de hogy ne legyen teljesen egyforma, az egyszínű négyzetek más dekorálást kaptak. Jegyzem meg nem a legjobb elosztásban. Léna jó pár bogyótól megszabadította a takarót mire megértettem vele, hogy annak ott a helye...
De boldog volt, mikor megtudta, hogy az övé készül, és amikor készen lett. Fontos volt neki, hogy "nekem is van". Természetesen neki is járt hozzá új zászlócska is az ágya fölé.