2011. december 21., szerda

Mézik

Az óvónőknek és a dadusnak készültek ők hárman az utolsó pillanatban. Nagy sikerük volt. :)


2011. november 29., kedd

Reklám szívesen

Már korábban írtam a FabTextilről. Akkor hangsúlyozva, hogy az ott és akkor nem reklám volt. Tényleg nem!
De ez most az. :) Szilvi játék keretében szeretné hírül adni, hogy ÚJ SZALAGOK érkeztek a boltba!
Én meg talán nyerek belőlük 5m-t. Csak tudnám melyiket választanám?! :)

Ha szalagra van szükséged, vagy reklámoznál egy kis nyereményért, akkor itt minden infot megtalálsz:
http://vigyazzkeszvarrj.blogspot.com/2011/11/szalagok-amiket-szeretunk.html

:))

2011. november 20., vasárnap

A folytatás

Egészségügyi kiskönyve és orvosi papírja természetesen nem csak a középsőnknek van, hanem a nővérének és az öccsének is. És természetesen nekik is jár hozzá irattartó mappa.

A nagylány hosszas tipródás után döntött a szívecskés anyag mellett. Szerintem nagyon nagyon szonjás lett az ő mappája is. Olyan finoman csajos.
Picurinak nem volt választása. Neki én választottam. Pasisnak pasis, az tuti... :))

Sima fehér pólója pedig Szonjának is volt és természetesen ő is szeretett volna rá mintát. Ő nem a bagoly, hanem az egyik matrjoska baba mellett döntött. Mikor kész lett azonnal felvette és erősen tiltakozott a fotózás ellen, ezért olyan, amilyen... :))

És mivel kérdeztétek, mondom hogyan készül az aplikáció:
Kivágtam az anyagból jó nagy varrásráhagyással a figurát, hátuljára rávasaltam a kétoldalú ragasztót (A Meseboltban vettem, nem tudom mi a pontos neve), még mikor rajta volt a papír, körbevágtam 1-2mm-es ráhagyással, majd a papírt eltávolítva felvasaltam a pólóra. Ezt követően nagyon egyszerűen körbevarrható apró cikkcakk öltéssel, mert nem mozdul el, nem gyűrődik be a rátét. És már kész is az új póló. Vagy bármi. :)

2011. november 18., péntek

Tovább is van mondjam még?!

A válasz megvárása nélkül is mondom. :)
Mert persze ha egyszer elkezdem, nem tudom abbahagyni a varrást! ;)

A régóta tervezett irattartóknak is most érkeztek az anyagok. A gyerekek orvosi kiskönyve és mindenféle lelete megérdemelte, hogy végre ne csak félmegoldásos mappájuk legyen.

Kis középsőé készült el elsőnek. Neki nem ez az anyag volt a szíve vágya, de sajnos a "bagolyóós" kedvencéről lecsúsztam, végül azonban csak találtunk olyat, amint van bagoly és még mi minden más... :) A matrjoska baba is nagyon ő. :) Imádja szétszedni és összerakni őket. "Anyuka hasába megy a baba." :) És ott van még a gomba, a leendő majdnem jele... :)

És mivel ma az oviban Alma-bál volt, ahová persze kistesók is hivatalosak voltak, és ahová a belépő piros felső volt, a kissé kopottas, foltos egyetlen piros pólóját is felturbóztuk kicsit.

 Most viszont megyek beteget ápolni és sűrű imákat mormolni, hogy a 3 hónapos ne kapja el a legnagyobb hasmenős - hányós nyavalyáját, ami az almabálból hazaérve tört ki rajta... :(:(:(:( 

2011. november 17., csütörtök

Három hónap pihi után

Az elmúlt három hónapban nem varrtam semmit. Jó, jó... Kilyukadt naci, bő derekú szoknya kedvéért zakatoltam néha, de ennyi és nem több.

Hetek óta bizseregtek már az ujjaim.
Végül hétfőn kaptam meg az újabb redelésem a FABtextil boltból.
Tegnap pedig végre újra csattogott az olló és zakatolt a varrógép.

Kaptam nemrégen egy új telefont. Igencsak sérülékeny típus. Így szerettem volna egy olyan tokot, mint a régi pöttyös, de vastagabb kiadásban.

Van egy vékony, kötött pulcsim. Mango Outletben vettem pár száz forintért, mert odáig voltam a színéért meg az anyagáért. Pár alkalom után rájöttem, hogy a fazonja nagyon nem az esetem. Sosem hordtam többet. De nem volt szívem megválni tőle. És milyen jól tettem! Igazi, meleg őszi-téli szett kerekedett belőle, egy kis pöttyös kiegészítéssel.

A mobiltok nem nagy lutri! A régi, bevált, egyszerű, de nagyszerű fazon, most (haj)gumis záródással.

A pénztárca még tesztelést igényel. A régi HappyBoxos tárcám mintájára készült. Talán kicsit nagy. Lehet, hogy legközelebb megpróbálom kisebb kerettel is. :)

Dilemma

Régi dilemmám újra és újra visszatér, de most túlteszem rajta magam.

Régóta küzdök, hogy vajon mi az, amit megmutathatok az elkészült alkotásaim közül és mi az, amit inkább nem.
Eddig a pillanatig csak olyan dolgokat mutattam, aminek meg tudtam nevezni a forrását. Akár netes szabásmintaként, akár a Tildás könyvekből vett ötletként. És volt pár olyan dolog, ami nem egy egyedi darab (pl. oviszsák, párnák, ágytakaró), így nem érhetett a lopás vádja.

Új Tilda könyv
Aztán múlt héten megvettem az új Tilda könyvet. Mert van ÚJ Tilda könyv!!! :)

Miután átfutottam, természetesen a lányaimnak is muszáj volt megnézni, hogy le tudják adni a rendeléseket... ;) És egyszer csak... Teljes egyetértésben felkiáltottak, hogy "Itt az ágytakarónk! Innen varrta az anya."
Először csak mosolyogtam. De nem hagytak. "Gyere anya! Nézd meg! Ugye ebből a könyvből varrtad?"
Mit volt mit tenni, mentem. És rájöttem, hogy igazuk van. Világoskék - fehér - ugyanolyan zöld - piros - rózsaszín, ugyanúgy patchwork kockákból van stb. Nekik ez ugyanolyan. Pedig még csak nem is Tilda anyagokból varrtam. És ezt a könyvet azelőtt a nap előtt még soha nem láttam. Akkor most mondjam, hogy Tone Finnanger lopta az én ötletemet?! Lemásolta az ágytakarónkat? Csak nem! :))) Elég furcsán venné ki magát. És mégis milyen egyformák!

Akkor jöttem rá, hogy bár naponta botlok felháborodott alkotókba, mely szerint őket lopják vagy épp őket vádolják lopással, azért a dolgok távolról sem ilyen feketék vagy fehérek.

Mind merítünk ihletet innen is, onnan is. Hatnak ránk a nekünk tetsző dolgok. 

Én mielőtt varrni akarok valamit, a neten keresek képeket a témában. Sokszor az etsyn kötök ki és az ott tetsző dolgokat próbálom egyesíteni, az én ízlésem szerintire alakítani. A végeredmény mégis nagyon hasonló lehet valamelyik eredeti darabhoz. 

No ezek azok, amiket eddig nem tettem fel. Mert sokszor hónapokkal korábban lementett képek az ihlet forrásai és már nem tudom  megnevezni az eredeti alkotót és ettől lelkiismeret furdalásom volt. 
De ha arra gondolok, hogy egy-egy kulcsszavas keresés eredményeként mennyi de mennyi szinte egyforma ajánlatot ad ki mondjuk a már említett etsy, akkor elgondolkodom. Vajon csak kishazánkban szokás egymásnak esni ilyesmiért? Máshol megférnek egymás mellett a hasonlókat alkotók?

Hiszem, hogy attól, hogy valaki ugyanazt csinálja, csak mondjuk más stílusban, más ízlésvilággal, az nem rossz feltétlen. Mert ha valakinek tetszik az egyik, de nem az ő ízlése szerint való, akkor addig úgysem vásárolja meg, míg nem talál neki tetszőt. És fordítva: ha én ámulattal nézem x munkáit, akkor nem fogok elcsábulni a hasonló, de más karakterű munkáktól. És most természetesen nem arról van szó, amikor valami nagyon nagyon egyedit másolnak szándékosan, hamisítási céllal!!!!!

Persze könnyen nagy a szám. Én nem árulom a munkáimat, kizárólag magunknak varrok, még ismerősöknek sem szívesen, mert túl maximalista vagyok ahhoz, hogy a mostani tudásommal készült dolgokat kiadjam a kezemből. Rengeteget kellene még ahhoz fejlődnöm, hogy ezt meg merjem tenni.

Mégsem mertem eddig megmutatni például a már sok sok sok hónapja a gyerekszoba ajtaján lévő "névtáblákat", mert az egymás alá fűzött, hímzett nevekkel ellátott Tilda-szívekről például mindenkinek egy bizonyos, általam is nagyon kedvelt alkotó családi köteléke jutott volna eszébe, pedig az ő neve nekem még nem mondott semmit, mikor az első elkészült, majd ezt bővítettem tovább. 

És nem mutattam a nyáron készült kulcstartókat sem. Mert tudom, hogy egy angol nyelvű blogban láttam a házat, de nem tudom már kinél. Mert már nem találtam meg az etsyn sem azt az alkotót, aki mindenféle autótípust készített kocsikulcstartónak. Csak Viktu kicsikocsijai jutottak eszembe, mint ötletforrások, és ha már eszembe jutottak, akkor tőle csentem - utólagos engedelmével - a gyöngyös díszítést, szóval csupa csupa lopott ötlet következik, még a nagypocakos alkotások idejéből, amiket most csakazértis megmutatok:

A házikó sajnos nem a miénket formázza, egy tízemeletes panel hülyén nézett volna ki azt hiszem... ;) De egyszer... majd... talán, a miénk is lesz valami ilyesmi! :)

A kocsink viszont stimmel! Mikor júliusban átvettük az új családi verdát, muszáj volt hozzá illő kulcstartót készítenem. Aki ez alapján megmondja, hogy milyen kocsink van, azelőtt megemelem a kalapom (a színe stimmel! :) ) Fordítva viszont működik! Aki tudja a kocsink típusát, az rájön, hogy azt formázza a kulcstartó és ez is valami! :))

A gyöngyök pedig szimbolikusak. Két rózsaszín, egy kék. A három gyerkőc. :) Köztük a két fehér lennénk mi, az apjukkal. :) Tudom, tudom... kissé szentimentális... ;)) 

A harmadik dolog kútfőből jött könyvjelző. De nem lepne meg, ha már sokan csináltak volna már ilyet előttem, hisz nem egy nagy ötlet: két összevarrt gyönyörű szalag, alján fém karikával és fityegővel. Bármennyire is egyszerű, nekem ez az ideális! 

Folyt. köv. 

2011. augusztus 8., hétfő

Aki miatt eltűntem

Eltűnésem okát Zétény Somának hívják és július 27-én született.
Már ilyen nagy:
:)

A fejemben vannak persze máris varrós tervek... Még 1-2 összeszokós hét (főleg majd apukájuk nélkül lesz izgalmas!!) aztán jövöööööök! :)

2011. július 17., vasárnap

Ráadás

Ha már olyan sok megmaradt a blúzból és az ingből, kezdeni kellett vele valamit... :)
Párnahuzatok lettek.
Kisebbik lánykának úgyis tervben volt egy díszpárna az ágyára, amit ha kell le lehet hozni a földre játszáshoz vagy át lehet vinni tévézéskor a földre stb. (mint a nagytesó...;) ) A legkisebbnek meg miért ne?!

A blúz kicsit szűkített, de ezt a hibáját ellensúlyozza, hogy rejtett kis kapcsokkal záródik, nincsenek gombok, amik nyomják a kiscsajt. :)

És ha már az én szívem csücske volt ez a blúz, én is kaptam belőle valamit: egy varrógépre rögzíthető kis gumis tűpárnát, ami mindig kéznél lesz. Nem is olyan régen láttam ilyet valakinél, de nem emlékszem kinél, viszont ezúton köszönöm neki a tippet. :)

Az ingből készült hosszúkás párrnának sajnos nem jutott új gomb, amit terveztem rá, az kicsit nagy, vennem kell majd kisebbet, viszont van neki zsebe. :) Hátha el kell majd gyorsan rejteni valami kincset a lányok elől a legkisebbnek... ;)

És persze a legnagyobbam sem maradhatott ki, választott gyorsan ő is egy régi inget, és már zakatolt is a gép. Erre volt megfelelő gomb, aminek ráadásul már régóta vártam a megfelelő helyet, szép, pici, piros, virágos gombocska képében.

Alig munka, újrahasznosítás, nagy örömszerzés. Azt hiszem elégedett lehetek ezzel a körrel. :D ;)
Az ötletnek természetesen van(!) köze Évihez. :)

2011. július 16., szombat

Három nyulak

Rég volt már Tildás varromány. Pótolok!

Egyszer régen volt az én férjecskémnek egy inge, nekem pedig egy blúzom. Márkásak voltak, szépek voltak, szerettük őket, de eljárt felettünk az idő, kinőttük őket vagy mi a szösz. De a mai napig nem volt szívem kitenni őket a Szeretetszolgálatos konténerbe, ahová az ilyesmit szoktuk tenni. Szívemnek kedves darabok voltak ezek ketten. Több helyen, több módon láttam már másoknál használt, de már nem megfelelő ruhadarabot feldolgozni. Tudtam, hogy egyszer ezeknek is eljön az ideje. 
Aztán arra gondoltam, hogy a lányoknak van nyuszija, miért ne lehetne a fiacskánknak is. És akkor előkerült a kockás ing. És milyen jó, hogy előkerült! Szerintem szuper nyuszkó lett belőle! Egyik fülébe kicsi gazdija neve, a másikba egyelőre a 2011.07.-es dátum kezdemény lett "beletetoválva". Ennyi biztos ugyanis. A születési dátum végét majd pótolom idővel. A nyuszi Szonjától az Erik nevet kapta.

Igen ám, de rá kellett jönnöm, hogy kisebbik lánykám nyula nagyon kilóg a sorból. Ő volt az első, neki van ruhája pl, nem olyan könnyű ölelgetni. Jött hát a blúzom! :) És jött Emma, ahogy kisgazdija elkeresztelte. És jött nagy öröm és boldogság. És sokszor feltett "Ez tényleg enyém?" kérdés. Szerelem első látásra. Neki (egyelőre) nem tetovált a füle, viszont van szép nyaklánca, kis maci medállal.

És Eni?! Tavaly ezidőtájt készült. A legnagyobb csillagom hű hálótársa. Neki egy műtét már be volt ígérve, a bal karját már majdnem elhagyta, de őszintén szólva azt hittem, a teljes cseréjét fogja kérni a gazdija, miután mindenkinek új lett. De nem! Csak annyit kért, kapjon új nyakláncot és neki is legyen medálja. És nagyon határozottan elzárkózott a tetoválás lehetősége elől. :) Így elkészült Eni szervizelése is.

Lett nekünk most három nyulunk. Akik közül ketten szemlátomást egymásba gabalyodtak, de nehezen sikerült csak kettesben maradniuk... ;)


2011. július 15., péntek

Utazáshoz

Mikor Elsőszülöttem kicsi volt, varrtam egy popótörló-pelus tartó kis neszesszer szerűséget a táskámba/kocsiba, de nem szerettem. Túl passzosra sikerült, nehéz volt mindent belepréselni, ráadásul a pici popsikrém mindig kiesett valamelyik végén a tépőzáras megoldás miatt. 

A kicsivel úgy alakult, hogy a szükséges felszerelést a kocsi kesztyűtartójában tartottam, nem volt külön alkalmatosság erre a célra.

Most viszont, hogy hamarosan két pelenkással fogunk közlekedni, újra szükségét éreztem valami tárolónak, ami egyik kocsiból a másikba könnyedén áttehető, ha kell elfér a táskámban, babakocsi aljában...
Így megint varrtam. 
Most zippzárosat, a kipotyogás elkerülése végett és nagyobbat, a jobb, egyszerűbb pakolhatóság kedvéért, és mert most dupla mennyiségű pelenkát kell majd egy ideig magunkkal hordani. A hátuljára készült egy zseb, a zsebbe pedig egy kicsi (50x30cm-es) pelenkázó alátét, aminek az egyik oldala (ami épp nem látszik) világoskék vízlepergető anyagból van. 

És ha már utazunk... Már tavaly nyáron megfogalmazódott bennem, hogy kellene a kocsiba, a biztonsági övre egy párna, mert vágja a vállam folyton a nyári ruhákban az öv. Meg mint kiderült a nagylányomnak is. De végül elmaradt a dolog, nem találtam megfelelőt.
Idén viszont rá kellett jönnöm, hogy ez nem más, mint egy kis vlies-zel bélelt téglalap, ami tépőzárral záródik.
Rögtön varrnom kellett! Ekkor esett le, hogy ez ráadásul kifordítom - befordítom típus. 
Azóta mindenkinek van a családban, csak Férj maradt ki, saját elhatározásból. Naná! Aki ingben jár, nem tudja mire jó ez... ;)
A kicsimnek azért lett, mert az autósülés sajátja már igencsak kopott volt, nem tudtam már mit kezdeni vele, ez pedig ápol és eltakar. Pssszt! ;)
De még a pocakbéli is kapott, nehogy kimaradjon valamiből. Mint kiderült, nem is hiába. Mikor hoztam fel a hordozó huzatát kimosni a pincéből, akkor vettem észre, hogy nem volt becsatolva az öve és nincs meg egyik övpárna sem. Na jó, ha megtúrnám a kupit odalent, biztosan előkerülne, de így erre most nincs szükség. ;)

2011. július 9., szombat

Tutyi F.Z.-nek

Mikor az elsőszülöttem kicsi volt, varrtam neki itthoni kis mamuszkát, de nem lett az igazi. EZT a tutorialt használtam, nagyítani kellett, azt gondoltam ez az oka.

Kisebbikemmel valahogy úgy alakult, hogy egyáltalán nem volt még ilyen kis mamuszkája. 

És a legkisebbnek is csak azért lett, mert elszörnyedtem a normális kis kocsicipők árán. Akkor kerestem meg a szabásmintát és álltam neki varrni.

Sokkal jobb lett az első variációnál, de azért még mindig nem tökéletes. Vagy belül, vagy kívül, de valahol megrogyik.

Ellenben monogrammos, és ebben fog majd hazatérni a kislegény a kórházból. Nem is olyan sokára. :)

2011. június 29., szerda

Ennek a kérésnek nem lehetett ellenállni

Mire jó a Facebook?!

Ha nem lenne, én nem ismerném például a FABulous Textil webáruházat. Igen, ez most itt a reklám helye. :) Én itthon ilyen igényes anyagokat, szalagokat, gombokat áruló webáruházat eddig nem ismertem. Három napig tartott, míg sikerült leadnom a rendelésem. Hogy miért? Mert nem tudtam választani. Kellett volna ez is, az is, és bár biztosan fogok még rendelni, így a 9. hónapban már egyáltalán nem tudom kalkulálni, hogy mikor lesz időm legközelebb varrni. Fontossági sorrend és kompromisszumok kellettek. :)
A hab a tortán pedig, hogy hétfőn este leadtam a rendelést és ma, szerdán délelőtt csengetett a postás a pakkal. Ezt nevezem gyorsaságnak!
Épp indítottam a mosást, így anyagok gyorsan be, aztán vasal, szárít, vasal, így a Lányok alvásideje alatt sikerült is megvarrni az első két dolgot belőle.

Az oldalt nézegettem épp a hétvégén, mikor a négyévesem mellém telepedett. És legnagyobb meglepetésemre a felmerült lehetőségek közül nem a szívecskéset választotta, nem a rózsaszínek tetszettek neki, hanem egy bóbitás és egy kagylós (tudom, hogy nem így hívják őket, ő nevezi így :) ) barna-türkiz anyagon akadt meg a szeme. No nem designer a lányom, a virágos tetszett meg neki és a hozzá kapcsolódó képeken látta meg a rokonát egy táskán, innen az ötlet. :) Kifejtette, hogy ő ebből szoknyát szeretne, méghozzá nem rövidet, mert minden szoknyája rövid. 
Teljesen logikus érv, és nagy öröm, hogy végre nem habos-babos a választás. Lehet ennek ellenállni?? :)
De ha én már varrok, akkor kettőt varrok! 
Kértem válasszon a szoknyára szalagot is. No ez már rózsaszín lett! ;) Viszont be kell látnom, nagyon jól áll a szoknyának.

Kevés egyforma cuccuk van, mert az apukájuk nem szereti ha egyformában vannak, de most elkezdték igényelni. Igazából én is jobban szeretem, ha azonos a stílus, a színek de van valami különbség. Most sok nincs, de a szalagból azért nem egyformát kaptak. :)

Folyt. köv. hamarosan, hiszen eredetileg nem is szoknyá(k)at akartam varrni... ;)

2011. június 6., hétfő

Legkisebbünk kuckója

Legkisebbünket július közepe körülre várjuk, neki is varrtam természetesen,, már csak azért is, mert a nővéreinek varrt rózsaszín ágyneműt például csak nem örökölheti egy kissrác! :))
A rácsvédővel kezdtem, után jöhetett a takarója az ágyikójába, majd a játszószőnyege is. A takaró hátoldala, a kék Minky Dot anyag volt az, ami miatt az egész Amerikai anyag rendelésem indult áprilisban. Odakint minden második bébi cucc ebből van. Én pedig nagyon beleszerettem. Itthon persze nem leltem még csak hírét sem. (ha valaki tud lelőhelyet, ne titkolja el!! ;) )
Nagyon örülök, hogy nem adtam fel! Ilyen puha, könnyű plüss anyaggal én még nem találkoztam. A lányok is folyton simogatják. :) Dolgozni viszont nem volt egyszerű vele! Nyúlik is, vastagsága is van, hepehupás, abszolút nem úgy viszi a gép, mint egy átlagos anyagot, nem lehet úgy levasalni se... De megküzdöttem vele! És a végére egészen kiismertem. ;)
A játszószőnyeg pedig nem is igazán az, ami. Ő inkább egy vastagon vatelinezett pléd. Arra az időre terveztem, mikor csak azért rakjuk le a picit, hogy köztünk legyen, vagy épp a fölötte lógó játékokat nézze, de még nem forog, nem nyúlkál zörgős dolgokért stb. stb.  Így most egy végtelen egyszerű, ám jó puha takarót varrtam.
Zászló girland is dukált persze az ágy fölé, nehogy valamiből kimaradjon a legkisebb, és vannak még hiányosságok. Pl. a kis függyöny szoknya a matrac alatt körbe, ami a tesóknak is volt, hogy ne látszódjon amit az ágy alja rejt: jelen esetben pl. a csúszda... :) 

2011. június 5., vasárnap

Elmaradás 1. avagy ágytakaró 2.

Kezdjük az elmaradásaim elején. :) 
Kisebbik lánykám ágytakarójával.
A patchwork legnehezebb része nekem nem a varrás, hanem a kis négyzetek elrendezgetése, harmonikus egységgé való formálása. Ilyenkor nem veszthetem el a fonalat, a dolog logikáját, mert akkor kezdhetem elölről. 
Összeállítás után persze mielőbb, legalább a sorokat össze kell varrni, mert ha el kell pakolgatni négyzetenként az anyagokat, az megint csak sok sok időt vesz el, még ha - a rendszeresen fényképezett elrendezéseknek hála - van is honnan rekonstruálni. 
Ugyanazokat az anyagokat használtam, mint a nővérénél, de hogy ne legyen teljesen egyforma, az egyszínű négyzetek más dekorálást kaptak. Jegyzem meg nem a legjobb elosztásban. Léna jó pár bogyótól megszabadította a takarót mire megértettem vele, hogy annak ott a helye...
De boldog volt, mikor megtudta, hogy az övé készül, és amikor készen lett. Fontos volt neki, hogy "nekem is van". Természetesen neki is járt hozzá új zászlócska is az ágya fölé.


2011. május 16., hétfő

Fényképezni volna jó

Elkészült a második ágytakarónk is, készen vannak az új zászlógirlandok az ágyak fölé, és megvan a Pocaklakónk rácsvédője is.
Ezt csak azért írom le, hogy nem lustultam ám el újra! :)

Csak épp nem tudok képeket mellékelni. :( Egyelőre. A rácsvédőhöz nincs még meg a rács(os ágy), így nincs hol fotózni. Az ágytakarót fotózni pedig mindig akkor jut eszembe, mikor csend van itthon, mert alszik/alszanak a lányok, így meg ugye nincs leterítve az ágy. De igyekszem összekapni magam, mert már a legkisebbünk takaróján kattog az agyam, csak közben némi falfestés is vár ránk/rám és még ezer dolog. 

De a lényeg, hogy a varrógép nem aludt vissza! :)))

2011. április 30., szombat

Az elveszett jelentkezik :)

Hú, nem is gondoltam, hogy van még aki benéz ide, és hogy még kommentek is... Köszönöm!!! :)

Az utóbbi időben nem túl sok olyat varrtam, ami érdeklődésre tarthat számot, de pár hete újra szorosabbra fűztem a baráti szálakat a varrógépemmel és van sok sok sok tervem a közeljövőre is.

Először is a gyerekszoba átalakítása kapcsán varrtam. A galéria ágyat kellett kicsit kicsinosítanom. Mutatom milyen lett:


Aztán szuper szülinapi ajándékot kaptam: rendelhettem anyagokat a tengeren túlról. Mondanom sem kell, nehéz volt a válogatás, de végül sikerült! Az anyagokhoz rengeteg terv is társul, amiből egyelőre egy valósult meg, a nagyobbik lánykám kapta meg az ágytakaróját. Ez volt életem első patchworkje, életem első steppelése... Kicsit (?) féltem tőle, de a végeredmény - bár nem tökéletes távolról sem - biztató. És azért jó gyerekeknek varrni, mert ők nem a hibákat keresik! ;)

Ezen kívül persze a Húsvétra is készültünk, csináltam fészket a tojásoknak és az ajándékoknak, bár a benne csücsülő nyulam-bulam ezt már nem várhatta meg, mert a kisebbikem beleszeretett és azóta alvócimbora lett belőle. :)
Az ötletet és a nyúl szabásmintáját INNEN szereztem be.