2010. augusztus 31., kedd

Eni, a nyúllány

Olyan régen vágyok apró pöttyös anyagra, de nem kaptam nekem tetsző színvilágút. Aztán Évinél láttam csodákat és volt olyan kedves elárulni a lelőhelyet. Azóta nekem is van. :) Több színben is.

Nem volt kérdéses, hogy a Szonja által megrendelt második nyuszi (mert az elsőt Léna nagyon magáénak érzi) pöttyös lesz. De nem akartam a rózsaszínmániásomnak teljesen rózsaszínt (igyekszem kontrollálni a habos-babost amíg lehet! ;) ), így a barna pöttyösre esett a választás, de hogy csajosabb legyen, fel kellett dobni némi rózsás rózsaszínnel. Szerintem nagyon illik egymáshoz a két anyag. 

Azt terveztem, hogy majd este fejezem be, de a délutáni szunyókálásból felkelve Szoncsi követelte a nyúldarabok nyúllá válását. Nem szeretek kapkodva varrni, most is megvan az eredménye, a karok nem lettek túl jól felvarrva, majd ha sikerül megkaparintanom Őnyulaságát, kisebb műtétre fog szorulni. 

Mikor készen lett, Szonja kérdezte, hogy hol a ruhája? Mondtam nincs neki. Mire megkaptam, hogy "De van!" Határozottan állítja, hogy a nyúl pöttyös, a virágos s ruhája. Ekkor jött az ötlet, hogy a lábak illesztéséhez varrok egy kis csipkét, mint a ruhácska alja. Ezek után dukált neki gyöngyös nyaklánc is. Nagyon csaj lett! :)

Este igyekeztünk nevet keresni neki. Több ajánlatot tettem, mire Szonja kijelentette, hogy azt szeretné, ha Eni lenni. Nem volt ellenvetés. Azóta ő Eni. Alvópajtás, ölelnivaló társ, aki holnap állytólag megkezdi az ovit is. :)

2010. augusztus 25., szerda

Közeleg szeptember 1.

Szeptember elseje mindig fontos dátum volt az életemben. Még ovis korom előtt is, mert apukám szülinapja. :D
Azután pedig sok sok évben vártam, hogy kezdődjön az ovi ill. az iskola. Igen... én vártam. ;) Egy ideig. Aztán kinőttem ezt is, mint oly sok mindent. 

Idén viszont izgatottabb vagyok, mint valaha. Most én nem kezdem a tanévet, de a nagylányom igen. Idén először neki fontos dátum ez. Szonja ovis lesz. Én most csak a háttérből kell hogy segítsem, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az elválás. Én azt hiszem felkészültem lélekben, hogy az a kicsi lány, aki az elmúlt több mint 3 évet 24 órában velem töltötte, most közösségbe kerül. Szükséges és elkerülhetetlen a változás, az elválás, de az érzések vegyesek. A kis Csiguszomban is. Nagyon várja, de egyre több félelem fogalmazódik meg benne. Igyekszem ráhangolni erre a nagy lépésre. Ennek egyik állomása volt, hogy elmentünk anyagot választani az oviszsákhoz. Szerencsémre a nyomott gyerekmintás anyagok neki sem az esetei, ez most egyértelműen kiderült. ;) Aztán varrtunk kis katicát, mert ez lesz a jele, majd megvarrtuk a zsákot. Együtt. Rögtön bele is tette kicsi nagylány a váltócipőjét, nehogy itthon maradjon majd. Kivenni tilos! :)
Még az ágyneműre kell varrni katicát (az ágyneműt kaptuk az oviban, csak jellel kell ellátni), illetve mindenbe belerajzolgatni. Van még pár napunk...

2010. augusztus 6., péntek

Az első nyulambulam

Az egész Tilda mániám, vagy hogy stílszerű legyek, hóbortom egy nagyon nagyon kedves barátnőmtől és az ő blogjában látott Tilda nyuszival indult. Az első könyv volt a tavaszváró, amit megvettem. Ennek ellenére soha nem varrtam meg a nyulat. Húsvét környékén készültem, de nem volt időm rá, és nem volt elég erős az akarás sem. Aztán gondoltam nem aktuális.
A napokban viszont megláttam Évi műhelyében az ő nyuszijait, és rájöttem miért nem vonz a nyuszi. Nem tetszik a ruhája. Éviének nincs ruhája. Csak bájos masnija és gyönyörű anyaga. Így sokkal jobban tetszett. Ennek ellenére én úgy gondoltam, hogy kell neki ruha, csak nem olyan, mint a könyvben. Így kapta meg ezt az egyszerű, téglalapból készült ruhát. Nem bántam meg. Nekem így jó. De lesz majd csupasz tesója is, ha találok megfelelő, apró mintás anyagot.

Addig pedig ím a mi fehér, de nem piros szemű lógófülűnk, aki természetesen rózsaszín ruhában van, a csoda az, hogy ő maga nem rózsaszín. :) Beköszöntött ugyanis nagy kislányomnál a rózsaszín korszak. Csak az szép, ami rózsaszín. Varrni pedig vele, neki szoktam. Így hát neki kell, hogy tetsszen. Mikor megkérdeztem milyen színű legyen a nyúl, persze, hogy rózsaszínt akart. Végül erről sikerült lebeszélni, de csak úgy, hogy a rucija rózsaszín lesz. A habosbabos élmény tompítása végett fehér lett a nyuszi. Így kimondottan kis helyes, ám mégis csajos példányt varrtunk mindkettőnk megelégedésére.

Köszönöm!

Bebitől kaptam egy díjat, amit ezúton nagyon köszönök neki, igazán jól esett, viszont csúnya módon nem választanék most 7 embert, mert akik hirtelen eszembe jutottak, már mind megkapták, vagy tudom, hogy nem szeretik az ilyen díjakat, de akiket olvasok, mindenkinek nyugodt szívvel adnám, így akinek még nincs, neki küldöm nagy szeretettel. :)