2010. november 24., szerda

Nem pihen

Bár már egy bő hónapja nem írtam, a varrógépem azért ezidő alatt sem pihent, csak a blog tette ezt. :)

Varrtam foteleket játékbabáknak, elkészült az első idei hóember, az adventi naptár 24 kis csizmájából is megvan már nyolc, varrtam pörgős szoknyát és még ezt-azt, amiről nem beszélhetek, mert kiderült, hogy többen olvasnak, mint gondoltam. Olyanok is, akiknek nem ártana, ha a dolog meglepetés maradna. ;)

Azért van képem így is! És lesz is még. :)


2010. október 12., kedd

Jövő héten érkezik

  Már nagyon várom, hogy jövő hétfőn megjelenjen az új karácsonyi Tilda könyv, én ugyanis, hiába még csak októbert írunk, már a Karácsonyi dekorációkon agyalok és már ajándék ötleteim is vannak. :) Kell is az előre látás, mert ha ilyen tempóban haladok, mint most, akkor nem két perc lesz. :( Sajnos egyszerűen nem jutok el anyagbeszerző körútra. Ha meg eljutok, akkor zárva találom a méteráru boltot 2 órával zárás előtt. De egyszer úgyis bejutok!

2010. szeptember 24., péntek

Anyja lánya szerzeményei

A nagyocskám beteg. Volt. De még mindig itthon van. A kicsim pedig jó szokásához híven ma is átaludta a fél délelőttöt, így megkérdeztem a nagyot, mihez lenne kedve. Válasz: varrjunk!!! :) Mert imádja nézni, anyagot választani, spulnizni, varrós dobozban kutakodni...
Jézuskától játék varrógépet kért a minap (meglátta a játékboltban és más alkalom már neki nincs addig), de olyat ám, ami igaziból tud varrni. Én csak 6 évesen jutottam ide. Mennyit varrtunk anyuval párhuzamosan... :) Barbie ruhákat varrtam. hmmmm
A fűzögetős játék, amikor nem nyakláncot fűz, hanem pl. egy katicát kell felrögzíteni egy virágra, az neki "kézzel varrós" játék. Azt mondja ilyenkor, a varrás egy pihentető játék. Igaz is. Én ezek szerint egész nap pihentem. :D

A délelőtti szabadidőben felajánlottam, hogy válasszon mintákat és a mostanában kapott két egyszínű  hosszú ujjú pólójára készítünk valami applikációt. Természetesen első helyen ismét a madárka szerepelt, de végül a másik, a muffinos jobban tetszett neki. A muffin onnan jött, hogy kicsi húgának előszedtem a következő méretű ruhákat, köztük ezt is. :) Kicsit nagy még rá, de már volt rajta. Naná, hogy kellett a nagynak is. Megint. :)
A képek a szokásosnál is idétlenebbek, mert a kicsi aludt, vállfa bent a szobájában, így mágnessel lógattam fel...  Sajnos a muffin strasszainak színe nem látszik jól, annyira szép kis pasztelles rózsaszínben csillog pedig.
Délután pedig eszembe jutott, hogy múlt héten megígértem a háromévesemnek, hogy amiért ilyen szépen megtanult kétkerekezni, varrok a (természetesen csupa rózsaszín...) bicajára is egy táskát, amit annyira hiányolt a futóbicajé után, hogy át kellett szerelni a cseppet sem odaméretezett darabot ideiglenesen az új járműre.
Google jó barátunk, most is segített. A képkeresőjében kerestem pár képet ebben a témában és már nem is tarthatott vissza semmi, hogy a kicsi délutáni alvása alatt elkezdjem, majd apujuk érkezésekor befejezzem ezt is.
Tanultam az első táska hibáiból, ez nem olyan mély, ellenben jó széles, nem henger alakú, hanem egy hosszában félbevágott henger, így jobban felfekszik. És kényelmesen elfér benne Manka és Eni. Meg az útközben szedett kincsek. Hogy jobb tartása legyen, a bélésre is vasaltam az extra vastag közbélésemből, így tényleg nem lehet rá panasz, szépen áll.  Ezzel a darabbal kivételesen maximálisan elégedett vagyok. :)
Az esti kutyasétára már új pólóban, új bicajtáskával, rettentő büszkén indult Szonja.

2010. szeptember 21., kedd

Nagyon hosszú tacsi

Nem túl régen láttam az egyik Tildás blogon ezt a kutyust. Első ránézésre huzatfogónak gondoltam, második ránézésre rájöttem, hogy ő kell nekem kicsike lányom ágyvégébe.
A rácsvédőt ugyanis már nem tűri, zavarja, hogy nem lát ki, a fejét viszont folyton beveri az ágyvégébe mióta nincs ott semmi, így kell egy "ágyvég-védő". Így aztán keresgélni kezdtem a neten ezt a számomra ismeretlen Tilda kutyát. Meg is találtam a szabásmintáját és még jó pár képet róla: íme. Ezek után jött a munka legnehezebb része, amit jelen esetben a férjem végzett: fel kellett nagyítani a képet. Elszórakozott a munkahelyén a fénymásolóval, az eredmény tökéletes lett. :)
Megvarrni igazán gyerekjáték. A sikere óriási. Nagylány épp igyekszik kitalálni, hogy neki hova és miért kellene egy klónja. :)
Nem mellékesen pedig eddig tökéletesen be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Léna feje nem koppant nagyokat, mielőtt elaludt és ficánkolt. :)
Hogy itt is meglegyen, felteszem ide is a szabásmintát és az eredeti kutyik képét:

2010. szeptember 10., péntek

Mókuska

Nagylányom kis Katica lett az ovi Mókus csoportjában.
Első nap megakadt a szemem azon, hogy az ajtón, az ősz jegyében, egy kis süni és egy madárijesztő van. A mókus csoport egy ajtóval odébb van kérem! És a mókus is épp elég őszies tud lenni.
Megkérdeztem hát az óvónénitől a hét elején, mert pont szóba került, hogy ne használjam e a mókusos szabásmintám és azt a választ kaptam, hogy nagyon nagyon örülnének neki. Így aztán a tegnap rámszabadult szabadidőt mókus készítéssel töltöttem. Késő este lett kész egészen, reggel még zacsiba kerülés előtt gyorsan lefotóztam, hogy meg tudjam mutatni és vittük is a helyére. 
Nagyon örültek neki és mikor mentem a lányomért, már ő csücsült az ajtón a süni és a madárijesztő helyett. :)

2010. szeptember 7., kedd

Kollekció

Na jó, ez kicsit nagyképűen hangzik, de valami olyasmi. :)

Az elmúlt napokban nem azért nem írtam, mert nem lett volna mit mutatni, hanem mert össze akartam várni a dolgokat.
Az első darab, ami elkészült, és ami a többihez az ötletet adta, az a pöttyös telefontartó volt. A régi pöttyöst már untam, gondoltam csinálok egy ősziesebbet. A választásom a barna pöttyös anyagra esett, bordó béléssel és egy kis maradék rózsaszín, nagyon finom csipkére. A telefontok elkészült és ezekbe a színekbe és anyagokba beleszerettem. Rögtön azon járt az agyam, hogy mit is kellene még csinálni...
Másnap már készült a pénztárca ugyanezekből az anyagokból, gyöngyházas patenttal. És akkor már tudtam, hogy kell egy új táska is. A régi már két éves, bármennyire is szeretem, kell a változatosság. :)
A Karácsonyi tildás könyv táskáját nyári változatban már többször készültem megvarrni, még anyagot is vettem hozzá, mégsem készült el. Eddig. Adott volt, hogy most rajta a sor. Persze belülre kellettek a zsebek, a kulcs karabíner, nekem táska anélkül nem táska! Elvoltam vele egy pár órát, de szeretem a végeredményt!
Ma pedig elkészült a kis kulcsos házikóm új változata is. Tudom, azt mondtam ilyet többet nem, de tévedni emberi... Annyira megszerettem és annyira nem illet a régi ebbe a táskába, hogy muszáj volt újat készítenem. :)

2010. augusztus 31., kedd

Eni, a nyúllány

Olyan régen vágyok apró pöttyös anyagra, de nem kaptam nekem tetsző színvilágút. Aztán Évinél láttam csodákat és volt olyan kedves elárulni a lelőhelyet. Azóta nekem is van. :) Több színben is.

Nem volt kérdéses, hogy a Szonja által megrendelt második nyuszi (mert az elsőt Léna nagyon magáénak érzi) pöttyös lesz. De nem akartam a rózsaszínmániásomnak teljesen rózsaszínt (igyekszem kontrollálni a habos-babost amíg lehet! ;) ), így a barna pöttyösre esett a választás, de hogy csajosabb legyen, fel kellett dobni némi rózsás rózsaszínnel. Szerintem nagyon illik egymáshoz a két anyag. 

Azt terveztem, hogy majd este fejezem be, de a délutáni szunyókálásból felkelve Szoncsi követelte a nyúldarabok nyúllá válását. Nem szeretek kapkodva varrni, most is megvan az eredménye, a karok nem lettek túl jól felvarrva, majd ha sikerül megkaparintanom Őnyulaságát, kisebb műtétre fog szorulni. 

Mikor készen lett, Szonja kérdezte, hogy hol a ruhája? Mondtam nincs neki. Mire megkaptam, hogy "De van!" Határozottan állítja, hogy a nyúl pöttyös, a virágos s ruhája. Ekkor jött az ötlet, hogy a lábak illesztéséhez varrok egy kis csipkét, mint a ruhácska alja. Ezek után dukált neki gyöngyös nyaklánc is. Nagyon csaj lett! :)

Este igyekeztünk nevet keresni neki. Több ajánlatot tettem, mire Szonja kijelentette, hogy azt szeretné, ha Eni lenni. Nem volt ellenvetés. Azóta ő Eni. Alvópajtás, ölelnivaló társ, aki holnap állytólag megkezdi az ovit is. :)

2010. augusztus 25., szerda

Közeleg szeptember 1.

Szeptember elseje mindig fontos dátum volt az életemben. Még ovis korom előtt is, mert apukám szülinapja. :D
Azután pedig sok sok évben vártam, hogy kezdődjön az ovi ill. az iskola. Igen... én vártam. ;) Egy ideig. Aztán kinőttem ezt is, mint oly sok mindent. 

Idén viszont izgatottabb vagyok, mint valaha. Most én nem kezdem a tanévet, de a nagylányom igen. Idén először neki fontos dátum ez. Szonja ovis lesz. Én most csak a háttérből kell hogy segítsem, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az elválás. Én azt hiszem felkészültem lélekben, hogy az a kicsi lány, aki az elmúlt több mint 3 évet 24 órában velem töltötte, most közösségbe kerül. Szükséges és elkerülhetetlen a változás, az elválás, de az érzések vegyesek. A kis Csiguszomban is. Nagyon várja, de egyre több félelem fogalmazódik meg benne. Igyekszem ráhangolni erre a nagy lépésre. Ennek egyik állomása volt, hogy elmentünk anyagot választani az oviszsákhoz. Szerencsémre a nyomott gyerekmintás anyagok neki sem az esetei, ez most egyértelműen kiderült. ;) Aztán varrtunk kis katicát, mert ez lesz a jele, majd megvarrtuk a zsákot. Együtt. Rögtön bele is tette kicsi nagylány a váltócipőjét, nehogy itthon maradjon majd. Kivenni tilos! :)
Még az ágyneműre kell varrni katicát (az ágyneműt kaptuk az oviban, csak jellel kell ellátni), illetve mindenbe belerajzolgatni. Van még pár napunk...

2010. augusztus 6., péntek

Az első nyulambulam

Az egész Tilda mániám, vagy hogy stílszerű legyek, hóbortom egy nagyon nagyon kedves barátnőmtől és az ő blogjában látott Tilda nyuszival indult. Az első könyv volt a tavaszváró, amit megvettem. Ennek ellenére soha nem varrtam meg a nyulat. Húsvét környékén készültem, de nem volt időm rá, és nem volt elég erős az akarás sem. Aztán gondoltam nem aktuális.
A napokban viszont megláttam Évi műhelyében az ő nyuszijait, és rájöttem miért nem vonz a nyuszi. Nem tetszik a ruhája. Éviének nincs ruhája. Csak bájos masnija és gyönyörű anyaga. Így sokkal jobban tetszett. Ennek ellenére én úgy gondoltam, hogy kell neki ruha, csak nem olyan, mint a könyvben. Így kapta meg ezt az egyszerű, téglalapból készült ruhát. Nem bántam meg. Nekem így jó. De lesz majd csupasz tesója is, ha találok megfelelő, apró mintás anyagot.

Addig pedig ím a mi fehér, de nem piros szemű lógófülűnk, aki természetesen rózsaszín ruhában van, a csoda az, hogy ő maga nem rózsaszín. :) Beköszöntött ugyanis nagy kislányomnál a rózsaszín korszak. Csak az szép, ami rózsaszín. Varrni pedig vele, neki szoktam. Így hát neki kell, hogy tetsszen. Mikor megkérdeztem milyen színű legyen a nyúl, persze, hogy rózsaszínt akart. Végül erről sikerült lebeszélni, de csak úgy, hogy a rucija rózsaszín lesz. A habosbabos élmény tompítása végett fehér lett a nyuszi. Így kimondottan kis helyes, ám mégis csajos példányt varrtunk mindkettőnk megelégedésére.

Köszönöm!

Bebitől kaptam egy díjat, amit ezúton nagyon köszönök neki, igazán jól esett, viszont csúnya módon nem választanék most 7 embert, mert akik hirtelen eszembe jutottak, már mind megkapták, vagy tudom, hogy nem szeretik az ilyen díjakat, de akiket olvasok, mindenkinek nyugodt szívvel adnám, így akinek még nincs, neki küldöm nagy szeretettel. :)

2010. július 22., csütörtök

Két naci, egy madárka

Az elmúlt időben egy rövidke és egy hosszabb nyaralás net és varrógép mentes napjait élveztük, de a rövidke előtt, majd a kettő között azért készült pár dolog. :)
Először is az egyforma ruhák második tagja egy naci páros. Sajnos blogolás céljára nem fotóztam le, a mai 35°C-ban nem adnám rá csak ezért a lányokra, így kerestem olyan képeket, ahol rajtuk volt, hogy azért meg legyen örökítve itt is, hogy nem tétlenkedtem. ;)
A nagylányé egy burda szabásminta alapján készült, csak oldal zipzár helyett gumis derékkal, a kicsié egy kedvenc naci mása. Pasztell csíkos lenvászonból készült, az aljára egy régi szoknyából  varrtam a szegélyt. Abből, amiből nemrégiben Szonja tarisznyácskája is készült (ami azóta mindenhová jön velünk). Szeretem, hogy ilyen bőszárú, lezser nadrág lett. Máskor is fogom használni ezt a szabásmintát azt hiszem.

A két nyaralás közt pedig egy ajtódísz készült. Nem a legszebb anyagválasztás, de az az igazság, hogy nem mertem túl feltűnőt készíteni, mert a lépcsőházunkból rendszeresen tűnnek el a legkülönbözőbb dolgok, és egy Tilda anyagból varrt madarat nagyon sajnálnék...
De madárka még megvan, őrzi a lakást. :) Külön érdekessége, hogy a csőrét a nagylányom készítette. Ő hegyezte a hurkapálcát, ő festette, és ő ragasztotta a helyére. Ezt hívják gyerekmunkának?! ;) :D

2010. július 2., péntek

Kulcs-lak

Mikor pár hete újra fejembe vettem, hogy varrni fogok, és újra elkezdtem a régen látogatott blogok közt böngészni, többeknél szemet szúrt egy bizonyos fajta kulcstartó. Rögtön nagyikám kulcstartója jutott eszembe gyerekkoromból. Milyen praktikus! És milyen szép emlék! Rögtön tudtam, hogy nekem is kell. (nem is én lennék...)
De szerettem volna az egy fajta anyag és házikó formánál kicsit extrábbat. Nem kellett sok, hogy eszembe jusson a Tildás parti házikó. Minden részletét azért nem vállalnám be ilyen piciben, pl, a zsalugátereket vagy a nagyon keskeny, hosszú ablakokat, de kicsit alakítva, a ház méretét felezve már kivitelezhetőnek tűnt. Tegnap este elvoltam vele pár órát, de készen lett. ÉS máris imádom. :)

Emlékeim szerint a mamámén volt egy patent alul középen, hogy ne csússzon ki olyan könnyedén a táskában a kulcscsomó. Amiket most láttam, azokon nem volt. Majd használat közben kiderül, hogy szükséges e. Igazán könnyedén pótolható ha szükség lesz rá.

A másik kérdéses pont a bélés volt, hogy vajon, ha olyan bélést csinálok neki, ami eltakarja a varrást a házikó belsejében, azaz olyat, ami nincs a külső részhez rögzítve, az nem fog e mindig szétcsúszni amikor a szalaggal húzom ki-be a kulcsot. Nem tudom. Ez végül ugyanis nem így készült. Van bélés, nem a közbélés látszik ki, de még varrás előtt hajtottam fel oda anyagot, így belül varrásél van. Elszegve. Talán majd egy-egy centit levarrok alul, akkor egyáltalán nem fog kilátszani. Nem tudom mi lenne a tökéletes megoldás. Pontosabban mi lett volna, mert ebből azt hiszem ez az egy készült és nem lesz folytatás. Ő viszont kedvenc lesz, és vigyázni fogok rá, hogy sokáig vigyázhasson a kulcsaimra. :) Viszont az anyag kombináció nagyon tetszik, abból még talán lesz folytatás. :)

2010. június 29., kedd

Nekem is van már

Napra pont egy év telt el, mióta anyukám ékszertartó angyalkája elkészült. Ezt persze csak most vettem észre, mikor megkerestem a blogban. :) Pedig jól hangzana, hogy ezen apropóból készült el végre az enyém. Más okom úgy sincs rá. :) Talán az, hogy a még mindig ékszer mániás lánykám már kellően nagy ahhoz, hogy ne szedjen le róla folyton mindent. :)

A teste igazi Tildás anyagból van, ezeket a kincseket szeretem olyan dolgokra használni, amik mindig szem előtt vannak, ez pedig az éjjeliszekrényemre költözött, így reggel elsők közt fogom megpillantani minden nap. :) A levendulás kollekció része a textil, ami szintén nem véletlen. Mint már említettem, évek óta tartó, gyógyíthatatlan levendula-mániában szenvedek, az ágyunk felett is levendulás képek lógnak, így igazán illik a szobába a kis angyallány. 

Tegnap este kezdtem el varrni, 99%-ban lett azonban csak készen, mert én dinka úgy fest kijöttem a gyakorlatból, így mikor varrtam volna fel a szárnyakat, akkor vettem észre, hogy két balos van. Nem akarhattam kétbalszárnyas angyalra bízni a kedvenc ékszereimet, így reggel elkészült a hiányzó jobbos és befejezhettem az állványt.
A test anyagához is mást választottam most. Anyuénak jobban tetszik a színe, ez kicsit sötét, de az az anyag fénylik, nem kellemes tapintású, nem vagyok kibékülve vele. Mindig a test anyagával vagyok bajban... :( Féltem, hogy milyen lesz az összhatás, de nekem tetszik így is.

2010. június 28., hétfő

Kánikularuhák

Bár az idei nyár kicsit izgalmasan kezdődik, azért gyanítom lesz itt még hőség! :) A lányaim már készen állnak. ;)
Szombaton anyag vadászatra indultam, ahová egyedül sosem mehetek, a nagyobbik lánykám ki nem hagyná ezt a programot sosem. Most pedig, mivel neki(k) kerestem anyagot nyári ruhához, lenvászon nacihoz és olyan fontos dologhoz, mint az oviszsák, kérdés nem volt, hogy jön velem. :) Neki tetszett meg ez az anyag, nekem meg nem kellett kétszer mondani, hogy ebből készüljön a lenge kis strandruhájuk. Tegnap este el is készültem vele, reggel fülig ért a szája mikor meglátta, azóta sem tudom leszedni róla. Főleg, hogy a déli alvás alatt a húgiét is megvarrtam. Az első egyforma ruha. Nekem ez a gyengém! :)

A ruha pedig olyan egyszerű, hogy a legbonyolultabb része a pontos méreteket levenni az örökmozgókról. Nekem nagyon tetszik a végeredmény. Lehet, hogy lesz még folytatása! 

De most egy Tildás terv következik, ugyanis vasárnap a Meseboltba is eljutottam!! :D

2010. június 24., csütörtök

Leporoltam

Egy éve már lassan, hogy utoljára posztoltam. Az, hogy utoljára varrtam, az azért nem egészen igaz, de azóta csak apróságok (palacsinta a babakonyhába, ágyneműk a babaházba, terítők, madárkák...) kerültek ki a varrógépem alól, amiket ide nem tettem fel.

Mostanra jutottam el oda, hogy nagyon nagyon hiányzik a varrás, az alkotás öröme és összejött jó néhány ötlet is, amiket szeretnék megvalósítani és most már úgy tűnik, a Lányok mellett is megtalálom azt az icipici lopott időt, amikor zakatolhatok kicsit.

Így aztán a hét elején elhatároztam, hogy nincs tovább tétlenkedés! :)
Leporoltam a varrógépet és a blogot is! :)
Először a blog kapott egy új ruhát és eközben vettem észre, hogy időközben 66-ra növekedett a rendszeres olvasók száma. Legutóbb alig 20-nál tartott a számláló... Nagyon köszönöm!!!
Ezek után pedig kaptam az első számú megrendelőmtől egy konkrét és nagyon sürgős feladatot. :)

Kis Nagylányom szeretett volna egy kicsi táskát, amibe a Cipelő cicáit és egyéb kellékeit hozhatja magával és nem hátizsák. Nagyon határozott elképzelései voltak. Azonnal tudta, hogy melyik anyag kell neki és hogy okvetlen kell rá egy kismadár. :) No és olyan mágneszár, amilyen az anya táskáján van. :) Ez utóbbi nem volt a legjobb ötlet, mert nehezen tudja nyitni, a bélés anyaga szerintem nem fogja sokáig bírni a strapát, de majd kicseréljük a bélését legfeljebb egy idő után...
A mű pár óra alatt elkészült, nekem nagyon jól esett megvarrni, a kis gazdája pedig nagyon boldog vele, alig várja, hogy menjünk már valahová! :D (jelenleg beteg, ezért a szobafogság) 
Folyt. köv.!!! Ez tuti!! ;)